Talán a filmeken kívül is létezhet valami, ami olyan tökéletes, hogy már csak megfesteni kellene?
Aki hisz, az miért hisz még mindig a sorsszerűségben, és abban, hogy ha csalódsz, azzal egyben erősebbé válsz?
Igen, elképzelhető - ha a szívósabb típusba tartozol-, hogy összekapod magad, és bemutatsz a világnak. Vagy megtörsz. Elgyengülsz. Még inkább bizonytalanná válsz. Majd jönnek a megválaszolatlan kérdések, melyek az esetek 99,99%-ban soha nem jutnak el a tisztelt címzetthez.
Akkor meg mire kellenek?
Hisz’ nyugodtabb sem leszel tőlük, csak további idegeskedéshez vezetnek. Egytől egyig.
‘Mi lett volna, ha…?’- az életem számos szakaszának összefoglaló gondolata. Ilyenkor elgondolkozom egy-két kósza percre mnden alkalommal: legyünk őszinték és essünk át a kellemetlenkedéseken, mielőtt túlságosan komolyra fordulna a helyzet; vagy hagyjuk magunkat és evickélő lelkünket a bizonytalanság édes bárányfelhőjében lebegni, míg egy kiadós zápor össze nem roncsolja azt?
(via peachhbliss)








